Meghoztam a következő részt, valamint szeretnék Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni minden idetévedőnek és olvasómnak!
Jó olvasását!
Puszi:)
38. fejezet
Lily
ígéretéhez híven Saikerhöz navigálta. A démon Emilyvel és Jamesszel beszélt meg
valamit éppen. Chris ilyen távolságból nem hallhatta, hogy miről volt szó. Lily
pedig nem engedte tovább. Megállította és csak várt. Hosszú percekig senki sem
nézett feléjük, Chris már lassan kezdte elveszíteni a türelmét, amikor Saiker végre
mosolyogva feléjük fordult. Előtte viszont biccentett Jamesnek, aki gyors
léptekkel masírozott el mellettük, de pillantásra se méltatta Christ.
–
Micsoda váratlan meglepetés – csapta össze a tenyerét. – Minek köszönhetem a
látogatásod?
–
Gondoltam, egyezségre juthatnánk – felelte a fiú.
–
Mégis milyen egyezséget köthetnék én veled? – kérdezte felvont szemöldökkel.
–
Még mindig fáj a fogad Ifarilra – kezdte Chris –, én megadhatom neked. Megvan
rá a befolyásom, egyszerűen be tudnám csapni.
– A
vérhold elmúlt – felelte a démon.
–
Már hónapokkal ezelőtt volt, félévente szokott lenni – válaszolt Chris
magabiztosan –, nem kellene már sokat várnod.
–
Tudod, nincs szükségem rád ahhoz, hogy megkaparintsam Ifarilt – kezdte Saiker. –
Vagy legalábbis bőven elég, hogy idejöttél.
–
Miről beszélsz?
–
Úgyis utánad jön, ő is és az egész pereputtyod is – mosolyodott el hidegen a
démon.
–
Nem tudnak belépni a pokolba – mondta a vadász. – Még egy angyal sem.
– Ó,
te magad gondoskodtál a belépőjükről – nézett titokzatosan a fiú szemeibe. –
Hagytál nekik egy ajándékot a pincében.
–
Timothy! – Chris döbbenettől hátrábblépett, mintha valaki taszított volna egyet
rajta. Meg is felejtkezett a fiúról, akit megkötözve a pincében hagyott, és aki
mindennél jobban gyűlöli az árulást. Az Ő árulását!
*
Ifaril
elég rázósan landolt velük, mindannyian a földön kötöttek ki.
–
Elnézést! – szabadkozott az angyal. – Nem szoktam ennyi emberrel repülni
egyszerre.
– A
lényeg, hogy itt vagyunk – tápászkodott fel Eric, majd felsegítette Rosie-t is,
Felisz addigra már a környéket kémlelte Jasonnel együtt.
– És
hogyan tovább? – kérdezte a lány. – Én csak egy nagy szakadékot látok és egy
nagyon meredek sziklafalat.
Timothy
mindentudóan elmosolyodott, majd a sziklához nyomta a tenyerét, csakúgy, mint
nemrég Chris, és szikla fodrozódni kezdet. A nephilimek döbbenten nézték a
jelenetet.
–
Mire vártok még? – nézett át a válla felett a vadász. – Nem tudok örökké itt
várni!
Rosie
eltökélten megindult előre és belépett a pokol kapuján. Ahogy betette a lábát
az arcába forró levegő csapott, majd a többiek követték szépen sorban. Eric,
Felisz, Jason, Ifaril, és Timothy zárta a sort, majd bezáródott a bejárat.
Rengeteg
folyosó indult arról a helyről, ahol beléptek, és mind ugyanolyannak tűnt,
sötét, kacskaringós folyosók, amik lefelé lejtettek, mintha a Föld gyomrába
vezetnének. Csak furcsa fényű fáklyák világítottak odabent, nem lehetett
messzire ellátni, és minden folyosó végén ugyanaz volt, sötétség.
–
Most merre tovább? – fordult Tim felé Eric. A vadász gúnyosan elmosolyodott,
majd az egyik falhoz lépett.
– Ez
itt kérdés igaz-e – mondta vontatottan –, merre lehet a jó Chris?
–
Vezess hozzá! – parancsolt rá Rosie erélyesen, mire a vadász kuncogva
végigsimított a falon.
–
Kár volt idejönnötök – kezdte baljóslatúan. – Chris nem véletlenül jött
egyedül… Ez nem a ti terepetek nephilimek, itt elvesztek, itt minket hajt a
vérünk, felerősödnek az érzékeink, a tieitek pedig tompulnak.
Ezzel
a zárszóval lelökte a hozzá legközelebb lévő fáklyát, ami azonnal kialudt. Eric
és Jason rögtön a fiú helyére vetődött, de ő már nem volt ott.
– Bon
voyage! – hallották visszhangozni a falakból. – Jó bolyongást idelenn!
– A
fenébe! Az a szemét kis… – szitkozódott Eric. – Most hogyan tovább? – nézett
körbe, de mindenki tanácstalanul pillantott rá vissza.
Ifaril
a falakra tette a kezét, és lehunyta a szemét.
–
Majd én vezetlek titeket!
*
Saiker kiélvezte a kétségbeesést az arcán,
percekig csak figyelte a fiút. Csak nézte őt, ahogy rádöbben, hogy nemcsak magát
sodorta veszélybe az öngyilkos tervével, hanem mindenkit, akit szeretett.
–
Tényleg azt hitted, hogy ilyen könnyen megvezetsz? – kérdezte a démon. –
Komolyan elhitted egy percig is, hogy bedőlök neked? Hogy elhinném, feladod
Ifarilt?
–
Egy próbát megért – vetette oda Chris, Saiker felkacagott.
– Nem
kell a gondolataidba látnom, hogy tudjam, sosem tennéd meg. Főleg mióta tudod,
hogy ki ő. Hiszen tudod, nem igaz?
–
Nem vagyok nephilim, sem vadász – nézett a szemeibe a fiú. – Igen, sikerült
összeraknom.
– Ne
hibáztasd magad, mindig figyeltem rá, hogy ne gyanakodj – felelte Saiker és
közelebb lépett a fiúhoz. – Féltem, ha megtudod, elpártolsz tőlem. De ennél
kevesebb is bőven elég volt. Pedig igazán nem panaszkodhattál, mindened
megvolt.
–
Mindent elvettél tőlem – helyesbített Chris összeszorított fogakkal.
–
Mégis mit? – kérdezte a démon. – Olyan szülőket, aki semmibe vettek? Az apád
gyűlölt Christopher, az anyád pedig semmit sem tett ez ellen. Jobb apád voltam,
mint Peter. Hittem benned, lehetőséget adtam, naggyá tettelek.
–
Elvetted az életem – ordított rá Chris. – Mindent, ami lehettem volna. Nephilim!
–
Ennél nem lehetnél nagyszerűbb – felelte a démon. – Egy átlagos nephilim, ez
lenne a vágyad? A legjobb harcos vagy, a legerősebb, rettegnek tőled.
–
Szerinted erre vágyom? – suttogta szinte hangtalanul Chris. Lecsillapította
magát, már csak közönyösen nézett Saiker szemeibe. – Erre maximum te vágytál.
–
Nem tagadom – felelte. – A mesterművemnek tartalak, ezért is akaródzom olyan
nehezen elpusztítani téged.
– Pedig
itt van rá a tökéletes alkalom. Mire vársz még?
James
pont ez a pillanatot választotta a visszatérésre. Saiker figyelte a fiút, ahogy
megáll közte és Emily között, majd egy szó nélkül ellépett Christől, mintha mi
sem történt volna. Menet közben előhúzta a kardot, amiért a fiú jött, amit el
akart csenni tőle, a fegyvert, ami végezhet vele.
James
hirtelen megragadta Emilyt, hátracsavarta a kezeit, hogy ne szabadulhasson.
– Mi
ez? – nézett a tőrre a bukott angyal kétségbeesetten, de Saiker már meg is
mártotta benne. James elengedte és hátraugrott a forróság elől. Chris is
hátrábblépett, de most nem úgy történtek a dolgok, mint Mistriel halálánál.
Emily
testéből fekete felleg robbant ki, de ez nem oszlott szét, hanem a kardon
keresztül Saikerbe szállt. Chris döbbenten nézte, ahogy a lány teste a földre
rogy és kiszáll belőle minden élet. A fekete felleg, Emily ereje, pedig az
utolsó cseppig a démonba szállt.
Saiker
megropogtatta az ujjait, majd a nyakát. Olyan arcot vágott, mint egy jól lakott
ragadozó a sikeres vadászat után.
–
Ezt… – kezdte a fiú, de nem tudta befejezni, a döbbenten annyira letaglózta,
hogy nem sikerült összeraknia a mondatot.
–
Miért tettem? – kérdezte a démon. – Miért végeztem egy szövetségesemmel? Mert
démonná vált és egy démonban nem lehet megbízni. Előbb utóbb az életemre tört
volna, így viszont enyém lett az ereje. Holtában is hasznom volt belőle. Hát
annyi év után se tanultad meg a dzsungeltörvényt Christopher?
Saiker
ahelyett, hogy visszalépett volna hozzá rámutatott, mire a fiút egy láthatatlan
béklyó ragadta meg és a démonhoz húzta. Döbbenten esett térdre előtte.
– Tudod, Emily erejével és a lidércekkel már
gyerekjáték lesz legyőznöm Ifarilt és a kisbarátaid – mondta aztán Saiker. – És
tudod, hogy mihez van még elég erőm?
A
következő pillanatban fájdalom hasított Chris koponyájába és a démon az
elméjében szólalt meg újra.
– Hogy megszálljalak –
válaszolta meg a saját kérdését. Chris felüvöltött a fájdalomtól és a
tehetetlen dühtől. Nem tudta volna megmondani, hogy percek vagy órák teltek el,
amíg próbált ellenállni, de végül elsötétült előtte a világ.
James
elborzadva fordította el a fejét, majd inkább kihátrált a helységből. Bár Chris
nem tartozott a kedvencei közé, nem szívesen nézte az esélyek nélküli
szenvedését.