22. fejezet

Sziasztok!

Megérkeztem a 22. fejezettel. Ez egy kicsit könnyedebb fejezet bizonyos oldalról nézve :D Remélem, hogy tetszeni fog.
Jó olvasást!

Puszi :)

22. fejezet

– Nem hittem, hogy ilyen egyszerűen hagyod őket elmenni – lépett Erichez Lisa, miután Rosieék kimentek az ajtón. A fiú ránézett, és rámosolygott.
– Ha menni akarnak, úgyse tarthatom őket vissza – vonta meg a vállát.
– Ketten maradtunk. Mit csinálunk? – váltott témát.
– Először is jó a szoknyád – jegyezte meg félmosollyal az arcán, majd végigsimított a fedetlen combján, közelebb húzta magához, és átölelte.
– Köszönöm, de nem az én érdemem – nézett fel a szemébe.
– Tudom – bólintott Eric. – Rosie találta ki. Nem muszáj ám mindent megvenned, amire rá akar beszélni. Megszokta már a visszautasítást, tőlünk állandóan azt kap.
– Tudom, de nem zavar – pislogott fel rá. Az arcán kedves, megértő mosoly játszott.
– És akkor másodszor... – Megváltozott az arca, és egy széles vigyor terült el rajta. Lisa rosszat sejtett. – Mit is csináljuk? Hát öltözz át valami kényelmesebbe, mert megkezdődik az edzés.
– Most csak szórakozol velem, ugye? – kérdezte ijedten.
– Nem – rázta meg a fejét lassan Eric. – Nagyon is komolyan gondolom.

Lisa felvonszolta magát az emeletre, hogy átöltözzön, közben végigszidta Ericet és az ötletét. Semmi kedve se volt edzeni. Úgysem lenne jobb bármelyik támadójánál, nincs hozzá elég ideje, főleg, hogy James és a többiek gyerekkoruk óta küzdenek, de kötélnek állt, hagy legyen boldog. Ha az ő kínzása teszi azzá, hát legyen.
Belépve a szobájába egy halom ruhát, és egy cetlit talált. Azonnal felvette a kék emlékeztető cédulát. és elolvasta az üzenetet.

Kedves Lisa,
ismerem a bátyám, és lemerem fogadni, hogy amíg távol leszünk megizzadsz kissé.:D 
Összeszedtem pár darab eddig még nem használt melegítőt, edzőcipőt, futógatyát... tőlem és Felisztől. Nézd meg melyik a jó, nem volt időm válogatni.
Hajrá! Ne add fel! Rúgd seggbe, ha nagyon ugráltat. Hajlamos túlzásba esni.

Puszi,
Rosie

Lisa mosolyogva rakta le a cetlit az ágyára, és körbenézett a ruhák közt. Volt minden benne, melegítő nadrág és felső, különböző toppok, futónadrágok hosszú, rövid, és halászgatyák. Végül egy fekete rövid topra és egy szintén fekete, passzos halásznadrágra esett a választása. A haját újra lófarokba fogta, és felvett egy fekete edzőcipőt. Minden ruhadarabot drága sportmárkák lógója díszített, ezen egyáltalán nem csodálkozott a Briece család mindig biztosra megy az ilyen dolgokban, erre már rájött.
Hamar lement a földszintre, és mivel Ericet nem találta sehol továbbment az edzőterembe, de ott ugyancsak egy lélek sem volt. Lisa tanácstalanul nézett körbe, és visszament a földszintre, Eric akkor jött lefelé a lépcsőn. Ő is átöltözött. Egy fekete melegítőnadrág, és egy egyszerű, fehér póló volt rajta.
– Ez gyors volt – mosolygott rá. – Melegítsük be.
– Itt? Mihez? – kérdezte Lisa.
– Futáshoz – válaszolt elégedett a fiú, és elkezdte a nyújtást.
Alig telt el egy-két perc, amikor kinyílt a könyvtár ajtaja és Annabell jött le hozzájuk a lépcsőn.
– Azt hittem, megbeszéltük, hogy velem nem szórakozol csak Johnnal.
– Most engedélyt akarok kérni, hogy elmehessek futni egy félórácskára – lépett elé a fiú.
– Negyed – alkudozott.
– Huszonöt perc – vágta rá Eric.
– Legyen, de ha nem értek vissza, nagyon megjárod.
– Értettem. Huszonöt perc múlva itt leszünk.
– Ajánlom is – nézett mélyen a szemébe Annabell. – Add a kezed!
– Minek? – Ráncolta a szemöldökét értetlenül a fiú.
– Csak add már! – intett türelmetlenül. Eric ódzkodva bár, de odanyújtotta a karját. Annabell megfogta és Crusader jelére tette a kezét. A fiú felszisszent, aztán hamar elengedte őt.
– Huszonöt percig nem fog jelezni, ha elhagyod a házat – magyarázta, és a csuklóján lévő számra mutatott, ami már csak 24:59-et mutatott, és egyre csökkent. – Visszaszámol.
– Rendben – bólintott Eric.
Annabell megfordult, és visszatért a Tanácshoz.
– Rendes lány – jegyezte meg Lisa, amikor elment.
– Az, a szíve mélyén, csak nem szereti mutatni – nézett rá Eric, majd megragadta a kezét, és kihúzta az ajtón.

Eric komolyan vette a lánynak tett ígértet, huszonöt perc múlva visszatértek. 6 másodpercnél járt a számláló, amikor átlépték a küszöböt. A lányt nem látták sehol, és más nephilimeket se. A terv bevált, a visszaszámláló nullára ért. Eric újra felszisszent és jele visszaváltozott a régire. Úgy tűnik, a Tanácsban nem vettek észre semmit.
Lisa megizzadt, és vízért lépett a konyhába. Bár jól bírta a mozgást, futni pedig kifejezetten szeretett, de a fiú lefárasztotta, elég gyors tempót diktált, nem azt, amit megszokott. Eric követte a konyhába és ő is elővett egy palack ásványvizet. Nem tűnt kimerültnek, de még fáradtnak sem, csak kicsit zaklatottabban vette a levegőt.
– Gyere – intett a lánynak, és már el is indult lefelé a lépcsőn az edzőterembe.
– Nem volt elég mára? – kérdezte fájdalmasan Lisa.
– Csak gyere! – Eric rámosolygott, és a kezét nyújtotta felé. Kelletlenül fogadta el végül a jobbját, nem tudta még, mi vár rá odalenn.

Végül egy óra edzés után kimerülten rogyott Lisa a padlóra. Végeláthatatlanul hosszúnak tűnt az a hatvan perc, amit különböző önvédelmi mozdulatok kitanulásával töltött. Eric tényleg hajcsár tudott lenni, bár biztos volt benne, hogy amit tanult, az hasznos volt. Szeretett volna lezuhanyozni, és aludni egyet, de jelenleg nem hit benne, hogy fel tud állni a padlóról.
– Ennyi volt benned? – dőlt le mellé Eric. Bár ő is megizzadt, nem tűnt különösebben lestrapáltnak. Többször a földre küldte őt Lisa, de mindig a parancsára. Eleinte nem nagyon merte bántani, de később belejött, és már szívesebben vágta földhöz, volt benne egy kis bosszú, mert erre kényszeríti.
– Miattad egy hétig nem tudok majd megmozdulni – nyöszörögte Lisa.
– Lesz egy kis izomlázad, de majd belejössz – nézett rá oldalra Eric. A fejét a jobb kezén nyugtatta, a haja kócos volt, és a homlokára tapadt az izzadságtól. A szemei csillogtak, és féloldalas mosoly játszott az ajkain. Ha Lisa nem akart volna nagyon haragudni rá a mai kínzás miatt, elolvadt volna a látványtól, de inkább elfordult, és a plafonra nézett.
– Ha egyszer az egyik edzésen feldobom a talpam a kimerültségtől, kísérteni foglak – jelentette ki dacosan.
– Csak nem megsértettem az önbecsülésed? – hatolt a fülébe Eric hangja, az arcát nem láthatta, de érezte, hogy mosolyog.
– Csak szeretnél rám akkora hatással lenni, hogy megsérthesd az önbecsülésem – kontrázott Lisa, és rápillantott.
– Ennek nem sok értelme volt – vigyorgott rá önelégülten.
Lisa mérgesen fújta ki a levegőt, és a fiúra ugrott. A mellkasán ért földet, és ütögetni kezdte. Eric hangosan felnevetett, majd átlendítette, hogy ő kerüljön felülre.
– Hát semmit sem tanultál? – heccelte csibészes mosollyal.
– Dehogynem – Lisa újból a fiú felé kerekedett, de nem a hátára fektette vissza, hanem a hasára gördítette, a kezeit pedig hátracsavarta, és a lapockái közé térdelt.
– Hé – méltatlankodott Eric. – Most már elereszthetsz.
– Nem, még nem – rázta a fejét. – Mondd ki!
– Mit?
– Tudod te!
– Na jó, mégis tanultál ma valamit – adta meg magát.
– Elmegy – fogadta el vonakodva.
Lisa elengedte, majd felállt. Eric is azonnal felugrott a földről, a két üveg vízhez lépett, és odadobta a lánynak az övét.
– Eric – szólította meg miután ivott.
– Igen? – nézett rá kíváncsian.
 – Mi az az utolsó próba? – mondta ki végül a kérdést.
– Nem tudom – felelt őszintén Eric, ő pedig értetlenül nézett rá.
– Hogy hogy nem tudod?
– Öt próbát kell kiállnunk, hogy teljes jogú nephilimek legyünk – magyarázta. – Az első az önvédelem, és a hárítás. Kb. olyasmi, mint amit veled csinálunk. A második – sorolta tovább –, íjászat, és lőfegyver használat.
– Pisztoly? – kerekedett el Lisa szeme.
– Aha, megtanuljuk használni, de nem igen kamatoztatjuk ezt a tudást – mosolyodott el. – A harmadik a kard és tőr használat.  Aztán a negyedik a mágia, és az utolsó, nem tudom. Miután megcsináltad az utolsó próbádat esküt kell tenned, hogy senkinek sem beszélsz róla, így addig nem tudod, mi az, amíg ott nem vagy.
– Ez fura. Akkor hogyan készülsz fel?
– Sehogy – vonta meg a vállát Eric. – Edzel, aztán majd meglátod, hogy volt-e haszna. Egy hónappal azelőtt kell legkésőbb letenned, mielőtt 20 éves leszel.
– És ha megbuksz valamelyiken?
– Nem tudom – rázta meg a fejét. – Nem ismerek olyat, aki megbukott.
– Értem – bólintott Lisa. – Akkor is furcsa.
– Az – mosolygott rá Eric, majd sóhajtva az ajtó felé indult. – Gyere! Mára végeztünk.