6. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a 6. fejezetet. Szembesülnöm kellett vele, hogy jó néhány sztorinál rettentően le vagyok maradva, ezért elnézést. Sietek a pótlással! ;)
Lora lehet, késik a novellád, nincs ihletem :( De próbálkozom! :)
De jó olvasást a fejezethez!

Puszi :)

6. fejezet

- Mióta állsz ott? - kérdezte a lány zavartan.
- Elég régóta, hogy halljam a lényeget - adta meg a választ, és gúnyosan elmosolyodott.
- Eric - lépett ki Vicktorie is az ajtón -, mi legyen a hullával? Ó! - vette észre őket. Eric ránézett egy pillanatra, de nem méltatta válaszra.
- Miért vagytok itt? - kérdezte kíméletlenül undok hangsúllyal.
- A Tanács keres - vette át a szót Alex, ahogy látta, hogy Lisa leblokkol a fiú ridegségétől.
- Mit akarnak? - vonta össze a szemöldökét.
- A támadásról akarnak veled beszélni.
- Nem mondhatom el csak azt, amit mindenki más is - vonta meg a vállát a fiú. - Hagyjanak engem békén!
- És Chrisről is beszélni akarnak veled - tette még hozzá Alex félve.
- Chrisről? - fonta keresztbe a mellkasa előtt a kezét. - Mit akarnak vele?
- Őt gyanúsítják a támadással - fejezte be halkan a fiú. Eric egy pár pillanatig csak bámult rá, majd kitört.
- Mi az, hogy őt gyanúsítják? - emelte fel a hangját. - Hiszen tudjuk, ki volt.
- Mi tudjuk, de a Tanács nem - folytatta nyugodtan Alex. - Nem ismerik Jamest, hallottak róla, de nem ismerik. Miért hinnének valamiben, amit sosem láttak? Chris az egyetlen lehetséges gyanúsított, és valljuk be logikus következtetés.
- Ne mondj ilyet! - bökte meg a barátja mellkasát Eric dühösen. - Meg ne próbáld még egyszer!
A vita közben felcsúszott a bőrkabátjának az ujja a jobb karján, kivillantva az alatta lévő sima bőr felületet, ahol a vágásnak kellett volna lennie, de a bőrfelület hibátlan volt. Lisa akaratlanul is túl sokáig követte a karja mozgását a szemével, és feltűnt a fiúnak, azonnal visszahúzta rá a kabátot, még ha tudta is, hogy elkésett.
- Egyébként, hogy találtál meg? - vette visszább a hangerőt.
- Kereső varázslattal - Eric meglepettnek tűnt, így hát folytatta. - Fáradt vagy, nem figyeltél oda eléggé, így megtalált a varázslat.
- Majd legközelebb jobban figyelek - mosolyodott el.
- Az jó lesz, mert most pár napig folyamatosan vonzani fog hozzád valami ellenállhatatlan erő - heccelte őt Alex.
- Csak most van mire fognod - ütötte le a labdát Eric.
- Khm - köszörülte meg a torkát Vicktorie. - Szóval a hulla - mondta, amikor már mindenki ránézett. - Jó, mindegy - legyintett -, elintézem.
- Kösz Vick - bólintott Eric. Hiába gyógyította meg a vámpír vére a sebet, az arca ugyanolyan nyúzottnak tűnt, mint tegnap este, ha nem még fáradtabbnak. Valahogy más volt most, mint, amikor megismerkedtek, egy másik énjét mutatta.
- Ha találsz valamit... - fordult még vissza a lány.
- Értesítelek - bólintott ismét.
- Vigyázz magadra - kiáltott utána Alex. Mindenki meglepetten nézett rá, még Vicktorie is. - Sokaknak nem tetszik, amit Erickel csináltok - magyarázta.
A lány bólintott, de nem mondott semmit, csak bement.
Visszafelé nem szólalt meg egyikőjük sem. Eric is, és Lisa is hallgatott, nem volt mit mondaniuk egymásnak. Meglepőmódon Alex is inkább csendben maradt, sőt egyszer csak előre sietett, miután váltott Erickel egy hosszabb pillantást. Lisa meglepetten nézett utána, de nem reagált semmit.
- Sajnálom, hogy így láttál - suttogta. Lisa felsóhajtott, és oldalra nézett a fiúra, aki mellette ment, és felvette a lépéseinek a ritmusát. Még bűnbánó arccal is gyönyörű volt. Ritkán mondanak férfiakra olyat, hogy gyönyörű, ez inkább női jelző, de valahogy mégis igaz volt rá. Más szót nem talált, ami tükrözné a külsejét. Betegesnek tűnt, mint Chris pár hete, de még mindig magával ragadó volt. Barna szemei csillogtak, alatta sötét karikák húzódtak. Az arca fehér volt, a haja a nappali fényben teljesen szőkének tűnt, a válla kicsit megrogyott a sok megpróbáltatástól. De ezektől eltekintve, és ezek mellett, jól nézett ki, mint mindig.
- Hagyjuk ezt most - mondta halkan, és újra az útra függesztette a tekintetét.
- Rendben - bólintott Eric. - Valamit akartál nekem mondani.
- Mikor? - szólt közben Lisa rögtön, és újból felé fordult.
- Még a bálon, csak nem volt időd befejezni - mosolyodott el halványan. - Azt mondtad, fontos lenne.
- Ó, az - bólintott a lány. - Már nem lényeges.
- Pedig akkor annak tűnt - állította meg őt Eric a karjánál fogva, és szembefordította magával.
- Várnak rád - türelmetlenkedett Lisa. Az érintésének még így sem tudott ellenállni, hiába volt mérges rá, a szívverése mégis felgyorsult.
- Pár percet még tudnak várni.
- Eressz el! - rángatta meg a karját, mert félt, hogy nem tud uralkodni az érzésein, Eric azonnal eleget tett a kérésnek.
- Miért nem akarod elmondani? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mert nem fontos - makacskodott Lisa, és elindult, de a fiú utána szólt.
 - Fontos lenne, csak nem bízol bennem - bosszankodott hangosan. - Vagy tévedek?
Lisa megállt, és lassan megfordult. Pár lépésnyire távolodott csak el a fiútól, aki várakozóan tekintett rá. Elöntötte a méreg, amiért nem képes túllépni ezen az egészen. Visszatrappolt hozzá, és dühösen nézett fel a szemébe.
- Mégis hogyan bízhatnék benned? - kérdezte közelről. - Azok után, hogy hazudsz nekem és eltitkolsz előlem dolgokat?
- Vice versa - szúrta közben Eric.
- Háh! - háborodott fel még inkább. - Ezt komolyan gondolod?
- Valamit már régóta titkolsz előlem - bólintott Eric -, csak még nem jöttem rá, hogy mit. Ezt akartad elmondani, de most meggondoltad magad, mert féltékeny vagy, és gyerekes.
- Nem vagyok féltékeny és gyerekes - vitatkozott Lisa.
- Megragadtad a mondanivalóm lényegét - emelte az égre a tekintetét tanácstalanul. - Jó! Érdekel, miért titkoltam előled, hogy mit csinálok? Mert tudtam, hogy nem értenél velem egyet.
- Én is meg akarom találni Christ - jelentette ki a lány.
- Tudom - bólintott Eric. - A módszereimre gondoltam. De azt is tudnod kell, hogy csak ezekkel az eszközökkel találhatom meg őt, egy kedves kérdésre egyik sem fog válaszolni. Ha tetszik neked, ha nem, nem fogom feladni, még akkor sem, ha meggyűlölsz.
- Rendben.
Eric megütközve nézett a lányra a rövid válasz miatt, de nem szólt semmit. Meglepte, hogy nem ellenkezik, és nem háborodik fel, csak elfogadta.
- Oké, most te jössz - mondta végül.
- Mivel? - kérdezett vissza Lisa. - Megmondtam, hogy nem fontos.
- Oké, értem - bólintott Eric, majd elindult, elment a lány mellett, és hazafelé vette az irányt Alex után. Lisa felsóhajtott, majd követte. Igen gyerekes volt, és igen féltékeny is, de annyira bosszantotta, hogy egyáltalán nem bánta, hogy megkínzott egy embert a háta mögött azok után, ami köztük történt, hogy nem tudta magát türtőztetni, így hát vitatkoznia kellett. Ki kellett adnia a mérgét. Pár lépéssel lemaradva követte, Alexet már nem is látta, eltűnt a szeme elől. Befordult az utolsó utcába, mindjárt Brieceékhoz érnek. Erickel bár nem túl szépen váltak el, de még mindig úriember volt, ezért kinyitotta neki az ajtót, és előre engedte.
- A sors fintora - szólt egy unott hang hozzájuk, amint beléptek. - Egy hét alatt már másodszorra találkozunk. Eric!
A fiú megtorpant a küszöbön, és meglepetten nézte a fogadó bizottságot. Az arcára azonnal kiült egy gúnyos mosoly, aztán meg is szólalt, maró gúnnyal, persze.

*

Vicktorie kábán lépett be a raktár épületében. A hulla még mindig a földön feküdt, kitekeredett végtagokkal egy mértesen, ragadós vértócsában, de nem volt egyedül. Egy sötét alak guggolt mellette, fel se nézve az érkezőre megszólalt.
- Remélem, jól szórakoztál.
- Eric keres téged - ébredt fel a révedezésből Vick, és közelebb lépett, a magas sarkúja kopogott a betonon. A nagy csöndben még élesebbnek hatott a hang, mint általában.
- Legalább hasznos volt, amit megtudtatok? - emelkedett fel az alak, és ráemelte a sötét szemeit.
- Tényleg a pokolban van? - kérdezte Vick válasz helyett.
- Sejtettem - bólintott a vadász. - Mit akarsz kezdeni az információval?
- Mondjuk megtudni, hogy juttathatom ki - nézett dacosan a fekete szemekbe a szőke lány.
- Segítségre lesz szükséged - bólintott ismét, és megkerülte a hullát. - Valakire, aki bejáratos Saikerhez.
- És hol találok ilyet? - nézett rá kérdőn, és ellenségesen. A kezeit összefonta a mellei előtt, de nem lépett hátrább. A nephilimvadász a pillantásával követte a mozdulatot, elidőzve a mellein, majd elmosolyodott, és a szemébe nézett.
- Sehol - rázta meg a fejét. A kalapja kicsit előre bukott, még amikor a hulla fölé hajolt, most megigazította. - Én vagyok az egyetlen ilyen személy.
- Végig itt voltál? - kérdezte végül témát váltva Vicktorie.
- Végignéztem-e az emberem halálát? Nem - horkantott. - De tudtam, hogy elkaptad. Azt is, hogy sikerrel jársz, és megszerzed a válaszokat.
Csend állt be közéjük, Vicktorie nem tudta, mi lesz a következő lépése. Így csak figyelte, ahogy köröz körülötte. Végül nem kellett neki megtörnie a csöndet.
- Kóstoltad a vérét, ez nem véletlen.
- Ericét is - egészítette ki Vick a fiút.
- Elég okos vagy, hogy összerakd - kerülte meg őt ismét.
- Összeraktam - bólintott.
- Mióta sejted?
- Elég régóta tudom, hogy valami nincs rendben, még a mi elcseszett világunkban is elég nagy baki - mondta a jelenleg éppen a háta mögött lévőnek. - De inkább csak találgattam mostanáig, még mindig homályosak a részletek.
- Miért nem mondtad el Ericnek? - kérdezte.
- Miért tettem volna? - nézett mélyen a szemébe a lány.
- Azt hittem, kedveled. Úgy tűnt - vonta meg a vállát érdektelenül.
- Kedvelem is - bólintott ismét. - De ez nem jelenti azt, hogy mindent elkotyogok.
- Értem - indult el kifelé.
- James - szólt utána Vicktorie. - Mi a terved?
- Majd meglátod - fordult hátra, és titokzatosan rámosolygott.
- Azt hittem, kedvelsz - suttogta csalódottan.
- De ez nem jelenti azt, hogy mindent elkotyogok - idézte tőle gúnyosan, majd kilépett a raktár hátsó ajtaján, ott ahol bejött.

5. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett az 5. fejezet is és végeztem az érettségimmel is végre!!!! :D Holnap megkapom a bizim és kezdődhet a nyár!!! Jó, még a felvételi eredményét nem tudom, de addig is nyugi van, de vártam már. :D
Na, de a lényeg: több időm lesz, így remélhetőleg megírom végre a 3. könyvet, már nagyon hiányzik az írás. Valamint végre lesz időm olvasni. Nem kérhetek elégszer bocsánatot, hogy sokak történetét hanyagoltam, ne haragudjatok kérlek, igyekszem behozni a lemaradást.
De jöjjön a fejezet!
Jó olvasást! :)

Puszi:)

5. fejezet

- Ha ezt Eric megtudja, engem élve megsüt - sóhajtott egyszer csak útközben Alex.
- Nem fog tenni semmit, ó te bátor férfi - heccelte Lisa vigyorogva a fiút.
- Tudod, néha úgy érzem, hogy nem veszel komolyan - játszotta meg a sértődöttet.
- Csak belementem a játékba, amit játszol - lépett mellé, és karjára tette a kezét, de el is húzta rögtön. Teljesen megfeledkezett az érintések súlyától, hogy mindig zavarba hozták, valahogy túl intimek voltak.  - Bocsi - suttogta pirulva.
- Mi? - nézett rá értetlenül Alex. - Ja, én már észre se veszem.
- Érintettél már úgy valakit, hogy semmi ilyesmit nem éreztél? - kérdezte a lány kíváncsian.
- Én már többször is, de a mi fajtánk nagy része nem igazán - gondolkodott el a fiú. Lisa meglepetten nézett rá, még pislogni is elfelejtet.
- Tudod, a mi nem túl gyakran keveredünk emberekkel - magyarázta. - Főleg nem gyerekként, nem járunk iskolába, csak a sajátjainkkal találkozunk, általában. Persze vannak kivételek, mint Felisz, vagy én.
- Felisz? - emelkedett meg kérdőn a szemöldöke.
- Igen, gyerekként sokat játszott Jamesszel, főleg mikor Jason és én kiképzésen voltunk.
- Jamesszel barátok voltak? - kérdezte meglepetten Lisa.
- Valami olyasmi - sóhajtott fel. Úgy tűnt, erről nem igazán akar beszélni, így inkább egy másik témát hozott fel, hogy elterelje a figyelmét, bár ez is hasonlóan kényes volt.
- Ami köztem, és Eric között történt... - kezdte, és érezte, hogy elpirul, megint.
- Lisa - vágott közbe Alex, nem hagyva tovább dadogni -, nem tudom, mennyire vagyunk jóban, és mennyire bízol bennem. Talán nem tartozik rám, de engedd meg, hogy mondjak valamit. Ami közted és Eric között van, ez a furcsa, nem mindennapi vonzódás nálunk sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Jó, persze, nem fordul elő mindenkivel, de azért elég sokszor, nem kell szégyellned.
- Veled? Veled megtörtént már?
- Velem? - kérdezte meglepetten Alex, mint akiben most tudatosul, hogy vele is megtörténhet ez. - Velem nem, én nem vagyok az a hűséges típus. Van akivel fiatalon megtörténik, másokkal soha. Ez ilyen!
- A szüleiddel mikor történt meg? - faggatta tovább a lány. - Hány évesen?
- Velük nem történt meg - rázta meg a fejét. - Ők csak simán egymásba szerettek, mégsem ismerek náluk szerelmesebb párt a világon. Még annyi év után is imádják egymást.
- És akkor ők mit éreznek, amikor megérintik egymást? - nézett rá meglepetten Lisa, és gyorsabbra fogta a lépteit, mert kezdet lemaradni.
- Gondolom, a Bizalom Jelét - gondolkodott el Alex -, de még sosem kérdeztem.
- Az mi?
- Akkor érzed, amikor engem érintesz meg, vagy Rosie-t - magyarázta a fiú. - Lehet gyengébb, akkor nem akar neked ártani az illető, de nem is akar segíteni, vagy erősebb, amikor bizalommal fordulhatsz hozzá, ha kell megvéd. Amolyan barátság teszt - vigyorgott.
- És amikor Jamest érintettem meg? - faggatta tovább a lány. - Az mi volt?
- Mit éreztél? - nézett rá kérdőn Alex.
- Kellemetlen volt. Rossz, fájdalmas, szinte már égető - emlékezett vissza a temetőre, és a bálra.
- Lehetett az Ellenség vagy a Gyűlölet Jele, nem sok különbség van a kettő között. A Gyűlölet intenzívebb - magyarázta a fiú, majd befordult egy utcába. Ismeretlen helyeken vezette végig a lányt, még sosem járt erre, pedig régóta él errefelé. Igazából sosem élt máshol. Egész kisgyermek kora óta járt-kelt a városban. Összeráncolt szemöldökkel próbált visszaemlékezni, de nemcsak erre a helyre nem emlékezett, ha nem semmire sem a gyermekkorából. Hiába erőltette az agyát, nem jutott eszébe semmi, pedig régen annyi emléke volt. Hová lettek?
- Ne emészd magad, még mi is sokszor a pokolba kívánjuk ezt az érzést - mosolygott rá biztatóan Alex.
- Tudom - bólintott Lisa. - Majd megérintem Feliszt, és megtudom milyen a Gyűlölet Jele - Alex hangosan felnevetett, majd megrázta a fejét.
- Ő nem gyűlöl, csak haragszik.
- Fogadjunk? - fordult felé kérdőn a lány.
- Mit adsz, ha nyerek? - állt meg Alex, és szembefordult a lánnyal.
- Mit kérsz? - kérdezte Lisa kissé félve.
- Mondjuk... - gondolkodott el, majd hirtelen megfordult, és elővette a kardját. - Maradj csendben! - utasította halkan.
    Lisa eddig nem igazán figyelt a környezetükre, ami ostobaság, és oltári nagy hiba volt, sőt még a fiú figyelmét is elvonta, csak követte Alexet, mintha semmi bajuk nem lehetne. Most körbenézett, egy elhagyatott raktárépületnél voltak, elég messze a várostól. Kicsit hátborzongató hely volt, de nem látott senkit. Értetlenül nézte a fiút, aki most lassan elindult az épület felé, a nyomába szegődött és a lehető leghalkabban követte. A kezében tartott kard halványan derengett a napsütésben, visszaverve a napfényt. Alex elérte az elhagyott raktárt, és óvatosan kinyitotta az ajtót. Nem akart nagy zajt csapni, és volt annyira ügyes, hogy ne nyikorduljon meg a keze alatt az ezeréves ajtó. Hátranézett a lányra, és az ajkaira nyomta a mutatóujját, jelezvén, hogy maradjon csendben. Lisa bólintott, majd követte a fiút. A raktár szinte teljesen üres volt, csak pár régi, rozsdás konténer állt bent elhagyatottan. Alex mögéjük vezette be Lisát, majd egyik takarásából a másikhoz lopakodott. Hangokat hallottak, nem voltak messze attól, amit kerestek. Lassan meg is láthatták Ericet, de nem volt egyedül.
- Undorító ízed van, Chris sokkal finomabb - jegyezte meg a szőke lány, és letörölte a szájáról a vért, körbejárva a székhez kötözött fiút. - Szóval hol van?
- Esküszöm, hogy nem tudom - válaszolt kitudja már hányadszor.
- Rossz válasz - kiáltotta mérgesen és egy határozott mozdulattal eltépte a kötelet, ami a székhez láncolta, majd eltörte a kezét a tehetetlen fogolynak, az pedig felüvöltött a fájdalomtól. Lisa szorosan hunyta be a szemeit, Alex pedig felszisszent mellette. - Nos, hol tartják fogva Christ?
- Kérlek - könyörgött -, esküszöm, hogy nem tudom, hová zárta be Saiker, azt se, hogy életben van-e még egyáltalán. Amikor utoljára láttam elviharzott valahová, miután te beszéltél vele. Esküszöm, nem tudok többet.
- Tudod, ez elég szomorú - mosolyodott el fagyosan a lány. - Van még pár ép csontod, ráérünk - megmarkolta a fiú másik kezét, és kicsavarta. Az ismét felüvöltött fájdalmában, térdre esett előtte, felborítva a széket. - Beszélj vagy olyat teszek, hogy a pokolba is szívesebben lennél, mint itt.
- Elég! - lépett közbe végre Eric. - Nem tudja, hol van.
- Nem tudhatod - engedte el a lány, és a szőke fiú felé lépett. - Lehet, hogy hazudik.
- Elmondta volna, ha tudná - mondta halkan, és a meggyötört fiúra kapta a tekintetét. - Igaz?
- Esküszöm - szűkölte a megkínzott a földön fekve.
- Valami tipp esetleg? - guggolt le hozzá Eric. - Gyerünk tornáztasd meg az agyad, elég sok adrenalin felgyülemlett most a szervezetedben, használd fel!
    A fiú csak a sebesült karját markolászta a még épen maradttal, és kerülte Eric pillantását.
- Szóval azt mondod, hazudik, Vicktorie? - fürkészte a fiú arcát továbbra is. Lisának ismerős volt a lány, de csak most jött rá, hogy honnan. Chris egyik beosztottja, vagy mije volt, a vámpír.
- Szerintem mind hazudnak - vonta meg a vállát. - Mindig azt teszik. Olyanok, mint a gépek, be vannak programozva.
    Most is feketében volt, igaz most nadrágban, kivágott toppban, bőrkabáttal megfűszerezve, és egy pilóta fazonú napszemüveg volt feltolva a feje tetejére.
- Nos, azt hiszem, igazad van - morfondírozott el Eric miközben felállt, majd egy gyors mozdulattal a földön heverő fiú törött karjára lépett. Az pedig ismét felüvöltött, a fájdalomtól vonaglott Eric bakancsa alatt, de ő csak még inkább ráhelyezte a súlyát. - Szóval van bármi, amit még elmondanál, esetleg?
- Jó, beszélek - szinte már sikoltotta a fiú pár pillanatnyi gyötrődés után.
- Igen? - taposott rá még egyszer.
- Levitte a pokolba - üvöltötte. - Többet tényleg nem tudok.
- A pokolba? - mozgatta meg a lábát a nephilim.
- Igen - nyögte két fájdalmas kiáltás között. - Ennyit tudok.
- Rendben - lépett el tőle Eric.
- Sosem találod meg - kapkodta a levegőt a földön heverő vadász. - Ő már halott! A pokolba még te sem juthatsz le - nevetett fel kárörvendően. - Meg fog dögleni! - tagolta gúnyosan.
- De te azt már nem éred meg - szúrta le dühből. Még vett egy hörgő lélegzetet, majd meghalt. Lisa nem tudta végignézni a pár másodperces haláltusát, inkább elfordult, felkavarodott a gyomra az előbb látottaktól.
- Azt hittem, jó zsaru - rossz zsarut játszunk - lépett hozzá Vicktorie, és végigsimított az arcán.
- Már untam az értelmetlen játékotokat - vonta meg a vállát, és leszedte a lány kezét az arcáról.
- Jobban hasonlítasz a bátyádra, mint hittem - jegyezte meg csak úgy mellékesen Vick.
- Hogyan jutok le a pokolba? - kérdezte hirtelen Eric figyelmen kívül hagyva az előbbit.
- Te? - nevetett fel Vicktorie - Sehogy.
- Értsem úgy, hogy nem tudod? - emelkedett meg a szemöldöke kérdőn.
- Értsd úgy, hogy lehetetlen, amit akarsz - magyarázta a lány. - A pokolba csak két út vezet, vagy holtan, vagy démonvérrel a szervezetedben. Te a glóriás seggeddel még a kapun se jutsz át.
- És te? - próbálkozott tovább Eric. - Te bejuthatsz?
- Sajnálom - rázta meg a fejét a lány. - Én sem vagyok démon.
    Eric összeszorította a száját, annyira, hogy az ajkai elfehéredtek. Elsétált a lánytól, majd tehetetlenül elüvöltötte magát, aztán térdre esett. Vicktorie nem tétlenkedett, azonnal a fiú mellélépett, és leguggolt hozzá. Valamit mondott neki, de Lisáék túl messze voltak, hogy értsék. Aztán pedig átölelte, igaz Eric nem reagált rá semmit, még csak vissza sem ölelt, Lisának mégis rosszul esett a mozdulatot látni. A fiú felemelte a kezét, egy tőrt tartott benne, és megvágta magát. Vörös vér buggyant elő a sebből, és végigfolyt az alkarján. A lány felé nyújtotta, de az nem mozdult.
 - Nem vagy jól, ezt inkább hagyjuk - tolta el magától a kezét.
- Jól vagyok, igyál - bizonygatta Eric. - Már úgyis megvágtam.
- Nem jó ötlet - rázta a fejét a lány. - Inkább nekem kéne neked adnom.
- Rajtam úgysem segít - válaszolt türelmetlenül.
- Sebet begyógyítaná.
- Igyál! - rivallt rá a fiú, és Vick többé nem állt ellen. Eric felszisszent, de elégedettnek tűnt.
    Lisának pont elég volt ennyi, megfordult, és kirontott a raktárból. Nem akart tovább ott maradni, túl sok szörnyűséget látott ma már, elege volt. Alex követte, és egészen addig nem szólalt meg még ki nem értek onnan.
- Hová mész? - kérdezte már a szabad levegőn. Lisának jól esett a friss levegő, a benti állott helyett, kitisztult a tüdeje, és vele együtt az elméje is.
- Vissza - fordult meg a lány dacosan -, nekem nagyon úgy tűnt, hogy sincs szüksége ránk.
- Vicktorie csak azt akarja, amit ő - magyarázta Alex -, megtalálni Christ.
- Nem Vicktorie a baj, Alex - emelte meg a hangját Lisa. - Mit bánom én, ki segít neki, ha tényleg tud. Én is meg akarom találni Christ, ha Vicktorie-val, akkor vele, ha nélküle, akkor nélküle - gesztikulált erősen a lány dühében.
- Akkor?
- Akkor? - lepődött meg Lisa. - Te is azt láttad, amit én? Megkínzott, majd megölt egy embert. Jó lehet, hogy démonvérű volt, de Eric eddig csak önvédelemből ölt, így még sosem láttam. Ez... - kereste a szavakat. - én nem tudom, Alex. Nem tudom, hogy mi legyen.
- Pedig jobb lesz, ha megszokod - jött egy fagyos hang a hátuk mögül, mindketten megpördültek, és meglepetten néztek a fiúra.
- Eric - suttogta Lisa ijedten.

4. fejezet

Sziasztok!

Bocsánat, hogy csak most teszem fel, de nyaranta elszoktam veszni a napok között és úgy tűnik, most jött el az ideje, hogy ez megtörténjen :D De lényegtelen, az a fontos, hogy meghoztam a 4. fejezetet.
Remélem, tetszeni fog és akiknek elkezdődött a nyári szünet, azoknak jó pihenést.
Jó olvasást!

Puszi :)

4. fejezet

Miután végzett felöltözött, és kilépett a szobából. Felisz Eric ajtajában állt, még mondott valamit a fiúnak, mielőtt elment volna. Lisa mosolyogva nézett a lányra, nem akarta idegesíteni, szimplán csak nem tudott nem mosolyogni.
- Jó reggelt! - köszönt. Felisz összehúzta apróra az amúgy sem túl nagy szemeit, és gyanakodva nézett rá.
- Lisa - biccentett felé, majd elment. Ő megrázta a fejét, nem tudott rá haragudni, most éppen nem.
Eric az ajtófélfának dőlve nézte végig a jelenetet, az arcán egy gonosz félmosoly játszott. Azóta már felöltözött, a nadrágjához felvett egy szürke pólót, bár továbbra is nyúzottnak tűnt.
- Te tényleg gúnyolódtál vele? - kérdezte a fiú hitetlenkedve.
- Nem, csak jó kedvem van.
Lisa megállt Eric előtt, aki pedig megragadta a karját, és berántotta a szobába. Becsapódott mögötte az ajtó, ő pedig már a fiú karjai között találta magát. Felgyorsult a szívverése, ahogy felnézett a barna szemekbe.
- Felkészülhetek Alex idegesítő kérdéseire? - húzta fel a szemöldökét kérdőn.
- Mindig idegesítő kérdései vannak - jegyezte meg Lisa gonoszul, Eric halkan felnevetett mielőtt válaszolt volna.
- Ez igaz.
Félrehúzta a lány haját, és a nyakába csókolt. Az ajkai finoman, és puhán simították végig a nyaka ívét, megállapodva az arcélénél. Forró lehelete csiklandozta az érzékeny bőrét. Az ismerős villámcsapás újból végigjárta a testét, és megremegett. A fiú hajába túrt, a puha, selymes szálak finoman peregtek az ujjai alatt.
- Pihenned kell - suttogta Lisa rekedten.
- Arra gondoltam, letusolok. Velem tartasz? - nézett rá vágyakozóan, a lány az ajkába harapott, és megrázta a fejét.
- Én már letusoltam.
- Itt - mutatott az arcára - még határozottan piszkos vagy.
Lisa tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra, majd az említett foltra nyomta a kezét, és berontott a fürdőbe. Egészen a tükörig rohant, és belenézett. Magát látta kissé nyirkos hajával, és kétségbeesett arcával, de semmi mást. Eric nevetve követte a lányt, és hátulról átölelte.
- Ez nem volt szép tőled - mondta sértetten. A fiú ismét felnevetett, és maga felé fordította.
- Ha már úgyis itt vagy, maradhatsz is - húzódott csábító féloldalas mosolyra a szája.
- Eric - sóhajtott Lisa. - Most megyek. Odalenn találkozunk.
A lány eliszkolt a fiú mellett, és kisietett a szobából, direkt nem nézett hátra, nem akart meginogni a döntésében.

Eric még sokáig elmaradt, Lisa úgy sejtette visszafeküdt aludni. Igaza volt, kitudja, mikor pihenhet újra. Alex egész nap heccelte kétértelmű megjegyzésekkel, nem könnyítve meg ezzel az életét. Számított rá, hogy nem fogja megúszni, de már kezdet elege lenni a fiúból. Rosie és Felisz bementek Stephhez a kórházba, Jason pedig szokásához híven eltűnt, mire lement.
Éppen a könyvtárból jött kifelé, mivel bekéredzkedett, hogy kivegyen egy könyvet, mert a sajátjait otthon hagyta, és már nagyon hiányzott neki az olvasás, amikor Josh visszajött a teleporton át. Kedvesen mosolygott rá a lányra, de mégis feszültnek tűnt.
- Szia Lisa! - köszönt. - Sikerült választani?
- Igen, bár akkora itt a választék, hogy nem volt könnyű - nézett rá vissza szelíden.
- Örülök - Josh keresztülsétált a szobán, és kiment a folyosóra. Lisa pedig követte. Eric szobájához lépett, már emelte a kezét, hogy bekopogjon, de megállt a mozdulat közben. - Bent van még? Nem tudod véletlenül?
- Szerintem még alszik, nagyon fáradtnak tűnt - bólintott. Josh gondterhelten felsóhajtott, majd mégis kopogott. Pár pillanatig várt, majd újra, de válasz nem érkezett. Hosszú ujjai közé fogta a kilincset, és lenyomta, a szoba ajtaja kitárult, és mindketten beléptek. Nem volt bent senki, sem az ágyban, sem sehol. A kard, ami tegnap este még az asztalon feküdt eltűnt onnan, csak a fára száradt vér hagyott emléket neki. Josh az ablakhoz lépett, de az belülről volt zárva, nem ott távozott a fiú. 
- Lisa - fordult a lány felé a férfi, aki még mindig meglepetten álldogált a küszöbön -, nem tudod hol van?
- Nem, sajnálom - hebegte, és még mindig nem tudta feldolgozni, hogy nincs ott, hogy lelépett egy szó nélkül, megint.
- Hmm - sóhajtott elgondolkodva Josh, majd kilépett a szobából, és lefelé indult. Gyorsan levágtázott a lépcsőn a nappaliba. Lisa hamar utána sietett, de a férfi gyorsabb volt nála, sokkal gyorsabb. Mire leért már a fia előtt állt, aki méltatlankodott, amiért kikapcsolták a tv-t, és nem nézhette tovább a kedvenc műsorát.
- Most miért kellett? Éppen jött az izgi rész - panaszkodott.
- Hol van Eric? - kérdezte a férfi mogorván.
- A szobájában, gondolom - vonta meg a vállát a fiú hanyagul.
- Ott nincs - mondta mérgesen Josh. - Szóval?
- Nem tudom - tárta szét a karját Alex értetlenül. - Fogalmam sincs, merre van. Miért keresed?
- Higgyem el, hogy nem mondta el neked, mire készül? - vonta össze a szemöldökét az apukat. - Mindig minden bajba együtt kerültük. Szóval hol van?
- Gondolom, Christ keresi, de tényleg nem tudom - erősködött a fiú, majd újra megkérdezte. - Miért keresed? Történt valami?
- A Tanács beszélni akar vele a történtekkel kapcsolatban.
- Miért pont vele? - emelkedett meg Alex szemöldöke kérdőn. - Annyian ott voltunk, miért fontos nekik, hogy Erickel beszéljenek?
- Valahonnan megtudták, hogy Chris is ott volt, és őt gyanúsítják a támadással - sóhajtott gondterhelten a férfi. - Ha nem viszem oda, rásüthetik, hogy áruló, tudod, hogy nem sok jóakarója van a tagok közt. Próbáld meg előkeríteni - nézett a fiára Josh -, én pedig húzom az időt, amíg tehetem.
- Megpróbálom - bólintott Alex. 
A férfi egy fáradt sóhaj kíséretében visszament az emeletre, majd a könyvtárba, végül át a teleporton a Tanácshoz. A fiú pedig elővette a mobilját, és már telefonált is, de csak a hangposta jelentkezett, ki volt kapcsolva.
- Hol vagy Eric? Ó, a fenébe. - nyomta ki idegesen a telefonját Alex. - Nem akartam ezt csinálni - rázta meg a fejét.
Majd felment a könyvtárba, mielőtt bármit is kérdezhetett volna, így Lisa nem tehetett mást, követte. Az íróasztalhoz lépett, az egyik fiókból elővett egy réztálat, amelybe jelek voltak vésve - hasonlított arra, amit a házukban találtak Erickel, csak ebben nem volt rászáradt vér -, és egy tőrt.
- Mire készülsz? - kérdezte gyanakodva a lány. Alex felnézett, egy magabiztos mosoly terült szét az arcán, majd rákacsintott, és megvágta a bal tenyerét - a jobbra még esetleg szüksége lehet, ha harcolnia kell. - Fájdalmasan felszisszent, ahogy a fém a puha bőrébe vágott, és vér buggyant elő a sebből, végig folyt az ujjain, és belecsöpögött a tálba. Aztán valamit monotonul motyogott, de a lány nem tudta kivenni, mit mondhat, de úgy sejtette latinul lehet. A térde megroggyant, összeszorította a szemét egy pillanatra, mire Lisa mellélépett, már fel is egyenesedett. Aggódva figyelte, Alexet kiverte a víz a rituálé során, de nem látszott különösebben megviseltnek.
- Jól vagy? - kérdezte idegesen Lisa
- Most nagyon sokkal tartozik nekem - mondta. - Semmi bajom, nyugi - mosolygott megnyugtatóan a halálra rémült lányra. - Így már megtalálom.
Kilépett a könyvtárból, majd átment a saját szobájába, egy adag gézt vett elő a fürdőszobaszekrényből, és ügyetlenül próbálta bekötözni.
- Várj, segítek - ajánlkozott Lisa.
- Köszönöm - nyújtotta felé a sebesült kezét.
- Mi volt ez? - kérdezte, miközben munkához látott.
- Egy kereső varázslat - magyarázta Alex. - Nem nagy dolog, de egyszerű varázslatokat mi is meg tudunk csinálni. Ilyenek a kereső varázslatok, a démon vagy angyal idézések, vagy az is, amikor Eric segítséget kért, mikor megtámadtak titeket a parton, néhányhoz kell egy aprócska vágás, pár a latin szó, és kész is. Nem igényel sok energiát, bár nem mindenki képes rá, sokat kell gyakorolni, a koncentráció a nehéz. Van, aki már beszéd nélkül is tudja, mint Eric, az én gondolataim mindig elkalandoznak.
- Érdekes - suttogta a lány. - Akkor most már tudod, hogy hol van Eric?
- Nem tudnám megmondani, de odatalálok hozzá. Egyszerűen tudom, merre kell mennem.
- Vagyis, olyan, mint amikor egy kutya szagot fog? - húzódott gonosz mosolyra a szája.
Alex felnevetett, mielőtt megszólalt - Nem bírtad kihagyni, igaz?
- Vétek lett volna.
A fiú letérdelt, majd benyúlt az ágya alá, kihúzott onnan két kardot, és egy fehéres-ezüstös köpenyt egy darabig a kezében forgatta, de úgy döntött nem veszi fel, mert az ágyára rakta. Lisa ezalatt kisurrant a szobából, és átment a sajátjában. Felkapott egy kényelmes pulcsit, meg a tornacipőjét, előkereste a kardot, amit Eric adott neki még régebben.
- Majd jövök, maradj idebenn - kiáltott Alex lentről, aztán már nyílt, és csukódott is az ajtó. Lisa ijedten rángatta a cipőjét, és jókora csomót kötött rá, utol akarta érni a fiút, mielőtt még eltűnik a szem elől, de persze, hogy ilyenkor gubancolódik össze a cipőfűzője. Rohant kifelé, útközben vette fel a pulcsiját. A lépcsőn megbotlott, de sikerült vissza szereznie az egyensúlyát, így nem gurult le. Idegesen tépte fel az ajtó, amikor elérte végre. A kardot a zsebébe süllyesztette, majd körbenézett az utcán. Kiszúrta Alex távolodó alakját, pár háznyival arrébb, még nem érte el az utca végét. Gyorsan utána iramodott, és rákiáltott.
- Alex várj!
A fiú meglepetten fordult hátra, de megállt, és megvárta. Lisa a térdére támaszkodva lihegett a gyors sprinttől, de hamar összeszedte magát.
- Valami baj van? - kérdezte a fiú.
- Nem, csak gondoltam, elkísérlek, úgy is unatkozom - vonta meg a vállát.
- Öhm... - nézett vissza hátra a házra. - Nem biztos, hogy jó ötlet. Nem tudom, hová tartunk, és mit találunk.
- Menni akarok, ha kell követlek - fenyegetőzött a lány, Alex hitetlenül felnevetett, majd bólint.
- Legyen, gyere. 

3. fejezet

Sziasztok!

Most ugrik a majom a vízbe, hogy sikerült-e ütemezni :D Remélem, hogy megkapjátok a fejezetet, de eddig mindig működött szóval bizakodó vagyok, csak ugye a bloggernél sosem lehet tudni :D
Szóval itt a 3. fejezet. Remélem, hogy tetszeni fog! :)
Jó olvasást! :)

Puszi! :)

3. fejezet

Már azelőtt tudta, hol van, hogy kinyitotta volna a szemét. Eric mellkasának dőlve ébredt, egy kar gyengéden karolta át a derekát, és óvatosan tartotta őt egész éjszaka. A fiú még aludt. Halkan egyenletesen vette a levegőt, arcát a lány kócos tincsei közé temette, forró lélegzete simogatta Lisa érzékeny bőrét, és kellemes borzongás futott végig a testén. Halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy eszébe jutott a tegnap éjszaka. Nem tudta, pontosan mikor aludhattak el, de nem is ez volt a lényeg. Eric mellett aludt megint, és most is, mint legutóbb elkerülték a rémálmok. Szépen lassan, és óvatosan a fiú felé fordult, nem akarta felébreszteni, nagyon fáradt lehetett. Most végre nyugodtnak tűnt, a bőre kisimult, sokkal fiatalabbnak látszott ilyenkor gondtalan, tiszta arccal. Pillái néha megremegtek, szemhéja alatt a szeme izgatott táncot járt, álmodott. Azt kívánta, bár tudná, hogy mit, úgy szerette volna tudni, mi lakozik a fiú legszebb, és legsötétebb álmaiban.
Az ing, amit ledobott magáról még mindig az asztalon pihent szakadtan, véresen, így viszont a kidolgozott felsőtestét nem rejtette el semmi sem a lány szemei elől. Lisa az ajkába harapott, ahogy végig nézett a fiún, az izmos mellkasán, és a kockás hasán. Szerette volna újra érinteni, úgy mint az éjszaka sötétjében, de nem tehette, nem lehetett önző. Volt rajta pár élesen kitüremkedő fehér sebhely, de ezek sem csúfították el a látványt Lisa számára legalábbis nem, de úgy hitte, hogy semelyik nőnemű lénynek nem lenne ellene kifogása. A haja szokás szerint kócos volt, de most láthatóan rendezetlen. Újból elmosolyodott, pár tincs Eric homlokába hullott, kisimította őket onnan, de ahogy az érzékeny ujjbegye a bőréhez ért, már tudta, hogy hibát követett el. A fiú megmozdult, és ő ébresztette fel. Elmosolyodott, de a szemeit csukva tartotta.
- Mit csinálsz? - kérdezte álmosan, az alvástól mélyebb, reszelősebb hangon.
- Miért nem nyitod ki a szemed? - felelt kérdéssel a kérdésre Lisa.
- Talán álmodom - suttogta Eric. - Ha pedig kinyitom, félek, mindez köddé válik.
- Nem álom - simított végig a nephilim arcán Lisa. - Esküszöm neked.
Eric lassan kinyitotta a szemeit, és a lányra fókuszált. Féloldalas mosoly jelent meg az arcán, ahogy találkozott a pillantásuk. Csak a takaró takarta el a szemei elől, de ezen most nem volt ideje problémázni, és nem is érdekelte igazán. A fiú pillantása álmos volt, meg kába a fáradtságtól, és az alvástól. Lisát elöntötte a bűntudat, amiért felkeltette.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek - mondta félszegen.
- Semmi gond - nevetett fel halkan Eric. - Bár, amikor neked volt szükséged pihenésre, én meg se moccantam, nehogy felébredj, te meg itt simogatsz - a karjára támaszkodva egy vonalba tornázta magát vele, az arcán pedig csibészes mosoly suhant végig.
- Én nem simogattalak, csak... - kereste a szavakat Lisa, és érezte, hogy zavarba jön, elpirul, az arca egyre forróbb lett. - csak...
- Csak? - emelkedett meg az egyik szemöldöke kérdőn. Érezte a hangján, hogy milyen jót mulat rajta, és ez még inkább zavarba hozta.
- Inkább megyek - pattant ki az ágyból hirtelen.
- Ne! - ugrott utána Eric rögtön. - Ne siess!
    Elkapta a csuklóját, és visszarántotta. Lisa elvesztette az egyensúlyát, és esetlenül a fiú karjaiba zuhant, így mindketten visszaestek az ágyra.
- Nem kell sietned - mosolygott rá Eric, és átkarolta.
- Elmegyek mielőtt a többiek felébrednek - mondta, és újra felállt.
- Ha így akarod - tárta szét a karját, majd a nadrágjáért nyúlt, de kopogás szakította meg a mozdulatot. Meglepetten néztek össze, majd Lisa felkapta a ruháit, és bemenekült a fürdőszobába, becsukta magára az ajtót, de azt még hallotta, ahogy Eric halkan kuncog rajta. Szinte amint beért, már nyílt is a másik ajtó, csak a nadrágját kaphatta magára. Lisa is felöltözött amilyen gyorsan, és amilyen halkan csak tudott. Aztán már hegyezte is a fülét, hogy tudja ki az, aki belépett, sajnos hamar rájött, hogy ki a látogató.
- Miért nem jöttél vissza este? - szegezte azonnal a kérdést a fiúnak az újonnan érkező.
- Neked is jó reggelt Felisz - válaszolt fáradtan. Az előbb még elemében volt, most meg hirtelen újra álmos lett a hangja. Eric nagyon jó színész, ha nem lett volna vele az előbb őt is becsapja. Lisa alig mert moccanni odabent, nehogy észrevegyék.
- Látod, ha nem tűntél volna el egész estére, nem volnál most hulla fáradt - oktatta ki a lány.
- Ha nem vertél volna fel, csak azért, hogy leszidj, most aludnék, és nem lennék hulla fáradt - feleselt vissza a fiú, majd elnyomott egy ásítást. - Szeretnél esetleg tombolni, vagy ezt átugorhatjuk, én pedig visszamehetnék esetleg aludni?
- Mit csináltál? - kérdezte Felisz még mindig parancsoló hangnemben.
- Aludtam, és folytatnám - háborgott értetlenül a fiú. Lisának mosolyt csalt az arcára, ahogy megpróbálta lerázni.
- Találtál valami hasznosat? - kérdezte kedvesebben.
- Semmit.
- Sajnálom - válaszolt halkan, majd megölelte, legalábbis Lisa erre tippelt. Tovább nem hallgatózhatott, mert a háta mögött kinyílt az ajtó. Ijedten fordult meg, Alex éppen belépett a fürdőszobába.
- Jó reggelt! - köszönt ásítva a lánynak, majd felcsapta a wc ülőkét, és elvégezte a dolgát. Aztán a csaphoz lépett, hogy kezet mosson. Lisa nem mert megszólalni, teljesen leblokkolt, most már csak abban reménykedett, hogy nem fogja fel a fiú, hogy itt van, de ez az aprócska remény hamar tovaszállt. A tükör pont szemben volt vele, ahogy felpillantott, meglátta a háta mögött, és tökéletesen látszott az arcán a felismerés, hirtelen megvilágosodott.
- Lisa! - mondta döbbenten. - Te mit? Hogy? Miért?
A lány hirtelen mozdult, a fiú szájára csapta a kezét, nem túl gyengéden, hogy elhallgattassa. Meglepetten, és egyben fájdalmasan felnyögött. Lisa nem kímélte, rögtön kilökte őt a szobájába, majd becsukta a fürdőszoba ajtaját, és csak ekkor volt hajlandó elengedni végre. Alex pedig rögtön hangosan méltatlankodni kezdet.
- Aú! - kiáltotta elnyújtva. - Ezt mégis miért kellett?
- Bocsi - mosolygott bűnbánóan a lány.
- Jó nagyot tudsz ütni - masszírozta az arcát fájdalmasan.
- Tényleg ne haragudj, csak nem akartam, hogy lebuktass - dőlt az ajtónak fáradtan Lisa, és hangosan kifújta a levegőt.
- Ki nem láthat? - emelkedett meg Alex szemöldöke.
- A húgod - húzta el a száját a lány.
- Gondolom, Eric hazajött az este - mosolyodott el a fiú mindentudóan.
- Ne fantáziálj! - rázta a fejét Lisa. - Nem történt semmi, csak aludtunk.
- Értem - bólintott -, akkor hát gyakran hordod fordítva a felsődet?
Lisa ijedten nézett le, és szembesülnie kellett vele, hogy a fiúnak igaza van, tényleg a hátulja van elől a pólójának, a nagy kapkodásban nem figyelt rá, hogy hogyan is áll.
- Én legalább alszom valamiben, nem úgy, mint te - bökött Alex felé.
- Hé! - emelte fel védekezően a kezeit a srác. - Tanultam a hibámból, vettem fel alsógatyát - mosolyodott el pimaszul.
Lisa megrázta a fejét, majd visszabújtatta a kezeit a póló ujjain, és megfordította.
- És most? - kérdezte, miközben leült az ágya szélére, majd intett a lánynak, hogy ő is tegye ugyanezt.
- Kimész, és kideríted, hogy ott van-e még a húgod - adta ki a parancsot Lisa.
- Eh! - nyögött fel Alex kedvtelenül. - Hogy nekem sosem lehet nyugtom. Tönkretesznek a nők a kéréseikkel - sóhajtott fel színpadiasan, majd felállt, és az ajtóhoz lépett. El is tűnt mögötte, de nem csukta be teljesen, hogy a lány mindent hallhasson. Tett pár lépést, de hamar visszajött.
- Még beszélgetnek - dugta vissza a fejét -, zárva az ajtó. Szerintem nem fognak észrevenni.
- Köszönöm - nézett rá hálásan a lány, és kilépett a szobából.
- Lisa... - szólt utána a fiú halkan.
- Hmm? - fordult hátra.
- Felisz nem olyan borzasztó, mint amilyennek most mutatja magát, igazából nagyon rendes, csak félti Ericet. Egyáltalán nem gondolta komolyan azt, amit tegnap mondott neked. Kérlek, ne haragudj rá!
- Nem haragszom - lépett vissza Lisa a fiúhoz. - Szeretnék vele jóban lenni, és én is féltelek titeket, de Christ is. Félreismeri őt.
- Tudom - bólintott Alex. - De amíg Eric nem hajlandó beavatni sosem fogja másképp gondolni, bármit is mondasz neki.
Lisa halvány, sajnálkozó mosollyal bólintott, majd megfordult, hogy elmenjen. Érezte a hátán a fiú pillantását, de nem nézett rá vissza. Tudta, hogy jót akart, szereti a húgát, de Felisz akkor sem látja a dolgok valódi oldalát, ez ellen semmit sem tehettek, magától kell rádöbbennie. Nem értett egyet abban, hogy Eric dolga lenne neki mindent elmondani, elég lenne, ha bízni a fiúban, de ezt sem teszi meg feltétel nélkül.
Csendben végigsurrant a folyosón, és bement a saját ajtaján. Megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a száját, amint belépett. Az ágyához sétált, és fáradtan dőlt le rá. A hátára fordult, és felnézett a plafonra, az arcán egy elégedett, levakarhatatlan mosoly jelent meg, és boldogan sóhajtott fel. Valahogy most nem tűnt annyira sötétnek, és borzalmasnak az előző pár nap, de még a jövő sem ijesztette meg annyira. Hiszen az együtt töltött estét sosem fogja elfelejteni. Bár még mindig érezte valahol azt a balsejtelmes érzést, hogy valami nem jó így, de nem törődött vele. Inkább bement a fürdőbe, és lezuhanyozott.